Egy hagyományos kazán úgy működik, hogy valamilyen fűtőanyag elégetésével hőt nyerünk és az égés során keletkezett gázok az égéstermék elvezetőn keresztül távoznak a levegőbe.
A kitorkolásnál távozó égéstermék, "füst" akár kilencven fokos is lehet.
Ilyenkor általában elpazaroljuk, elveszítjük a hőt amit akár a lakás fűtésére is használhatnánk.
A savas vízgőz pára formájában itt is kicsapódik a kémény falán. Ennek sok hátránya van, egyik legfőbb, hogy savas volta miatt hosszútávon kárt tesz a kürtő falazatában. A kondenzációs gázkazán kimeneti nyílásánál jellemzően negyven fok körüli értéket mérnek, köszönhetően a technológia sikeres alkalmazásának. Itt is mint a hagyományos gáztüzelő berendezéseknél a gáz elégetésével kezdődik minden, viszont itt a távozó "füst" égéstermék nem egyből a füstcsőbe, kéménybe távozik ahol a hőenergiát elveszítenénk.
A kondenzációs technológia azonban hasznosítja az égéstermékben nagy mennyiségben jelen lévő meleg vízpára energiáját úgy, hogy kivonja abból a hőt és visszatáplálja a fűtőkörbe.
Az energia kinyeréséhez a párát kondenzálni kell, mégpedig 56 Celsius-fok alatti hőmérsékleten. A kondenzációs kazán a hőcserélő segítségével lehűti a gőzt, az így keletkező energiát pedig a hideg víz előmelegítéséhez használja fel. A felmelegített víz ezután átkerül az elsődleges hőcserélőbe ahol tovább melegszik a kívánt hőmérsékletig. Az eljárás alatt kis mennyiségű ún. kondenzvíz keletkezik, melyet el kell vezetni. A kondenzvíz enyhén savas kémhatású, ezért semlegesítés nélkül visszavezethető a csatornarendszerbe.